Tavaly megcsinálták az utat Varság és Korond között. Legalábbis így szólt a városi legenda. A kőszállító autókat én is láttam hónapokon keresztül, de nem kaptam senkit, aki átment volna arra. Bárkivel beszéltem, mindenkinek csak a szomszédja, rokona, ismerőse járt arra.
Én ugyan átmentem évekkel ezelőtt azon az úton, de kerékpárral.
Így hát, vettem egy mély levegőt és Korondon letértem Pálpatake felé. Az első kilométer elég érdekes volt, a házak között nem volt mindig egyértelmű, melyik a fő út. De még egy km után, elhagyva a fenyőkúti letérőt, egész jó hengerelt köves úton mentünk tovább.
Pálpataka nagyon tettszett, pont úgy fennsíkon található, mint Székelyvarság nagy része. Megkerült az úgynevezett aszfalt is, ami valójában egy uniós normáknak megfelelő, bitumenes hengerelt fakitermelő út. Amin azonban lehetett 50-el menni. És ami kb 9 km után hirtelen elfogyott, még következett párszáz méter köves út, majd egy olyan útkereszteződés, ami után mindkét változat sártengert jelentett.
Miután nagynehezen megfordultam, kb 1 km visszaút során megtaláltam a varsági letérőt, amit "természetesen" semmi tábla nem jelez.
Ez az útszakasz is tűrhető minőségű, a rossz szakasz a Küküllő mellett várt, az utolsó két-három km elég rossz.
Mindent figyelembe véve megérte arra menni, a táj szép, és végülis spóroltam vagy 35 kilométert. Ajánlom másnak is.
